Névadónk, Pattantyús-Ábrahám Géza

(Selmecbánya, 1885. dec. 11. – Budapest, 1956. szept. 29.)

Okleveles gépészmérnök, műegyetemi professzor, akadémikus. Pattantyús tanár úr jegyzetein, tankönyvein gépészgenerációk nevelkedtek és nevelkednek, tanári személyiségét legendák övezik.

Édesapja orvos volt, édesanyja, Pöschl Ilona, a Bányászati és Erdészeti Akadémia neves professzorának, Pöschl Edének leánya. Ősei sok kiváló tudóst adtak a hazának, köztük dédapját, Burg Ádámot, aki a bécsi műszaki főiskola tanára volt, és tudományos eredményeiért bárói címet is kapott.

Gimnáziumba a budapesti kir. egyetemi Katholikus Főgymnasiumba járt, majd 1903–1907 között a József Műegyetem Gépészmérnöki Osztályának hallgatója volt. Kiváló tanárai voltak: Kőnig Gyula, Wartha Vince, Bánki Donát, Zipernowsky Károly.

1907–1909 között tanársegéd a Műegyetem I. sz. Elektrotechnika Tanszékén Zipernowsky Károly professzor mellett. 1910-ben a Ganz-gyár ösztöndíjával Németországon, Anglián át az Amerikai Egyesült Államokba utazott.

Hazatérte után, 1911-ben nyújtotta be doktori dolgozatát: „Elektromos hengerjáratok üzemének vizsgálata gyorsulások alapján” címmel, amelyet 1912-ben védett meg, s a II. Gépszerkezettani Tanszék adjunktusa lett. 1921-től magántanár a Műegyetemen. Ugyanebben az évben jelent meg Emelőgépek c. egyetemi jegyzete. 1926-tól egyetemi rendkívüli tanár, egy évvel később adták ki Emelőgépek c. kézikönyvét , ill. tankönyvét.

Bánki Donát (1922) halála után hosszú ideig nem töltötték be professzori állását. 1930 szeptemberében nevezték ki Pattantyús-Ábrahám Gézát Bánki Donát utódjául a III. Gépszerkezettani Tanszékre. Az ezt megelőző évtizedben több mint 30 tudományos dolgozata, szakcikke jelent meg. Előadója volt a gépelemek, majd az általános géptan c. tárgyaknak, a 30-as évek elejétől – szinte haláláig – ő adta elő gépészmérnök-hallgatóknak az általános géptan, a vízgépek, az emelőgépek és szállítóberendezések c. tárgyakat.

Műegyetemi oktató munkája mellett részt vett több jelentős műszaki feladat megoldásában. Sümeg, Izsák, Tata-tóváros villamosításában is fontos szerepet kapott. Számtalan középület teher- és személyfelvonóját tervezte, illetve beépítésüket irányította (pl. az Országház, a lillafüredi Palota-szálló felvonója).

Az első világháború után fordult a figyelem hazánkban a földgáz mint új energiahordozó felé, s ő is sokat foglalkozott a hajdúszoboszlói földgáz kitermelésének gépészeti problémáival. A légnyomásos vízemelőre, vagyis a mammut-szivattyúra vonatkozó eredményeit ma is használják a szakemberek.

Sokat tett azért, hogy a mérnökképzés mellett szervezett kereteket kapjon a továbbképzés. Kezdeményezésére hozták létre – Európában elsőként –1939-ben a Mérnöki Továbbképző Intézetet.

1937-ben jelent meg nevezetes Gépészeti zsebkönyv c. munkája, amely ma is kézikönyve minden gépészmérnöknek.

1937-től volt a műegyetemi zenekar tanárelnöke. Az 1938/39-es tanévben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépész- és Vegyészmérnöki Karának dékánja. 1942-től a II. világháború végéig a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület tanárelnöke.

1945-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, s szerkesztette 1946-tól a Magyar Technika c. szaklapot. Nevét több intézmény viseli: iskolák Győrben, Miskolcon és Sajószentpéteren, valamint egy-egy előadóterem a Budapesti Műszaki Egyetemen és a győri Széchenyi István Műszaki Főiskolán.

A MTESZ Gépipari Tudományos Egyesülete 1957-ben Pattantyús-Ábrahám Géza-díjat alapított. Egykori lakóházára is (Budapest I., Piroska u. 7.) emléktáblát helyeztek. 1963-ban avatták fel síremlékét a budapesti Farkasréti temetőben. Szobra található a Budapesti Műszaki Egyetem kerti sétányán, a győri szakközépiskolában és Kecskeméten. Ábrahámhegyen, ahol családjával, barátaival sok szép nyarat töltött, nevét viselő emléksétány jelzi az utódok megbecsülését.

Elismerések

a) Tagság:

  • Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1945).

b) Kitüntetések:

  • Kossuth-díj (1952),
  • Munka Vörös Zászló-Érdemrend (1956).

Irodalom

a) Saját írások:

  • Villamos daruk tervezéséről. In: Elektrotechnika. 1918, 17.sz.
  • Emelőgépek. Bp., 1921.
  • Magyar mérnöknevelés. In: Technika. 1930, 11.sz.
  • Általános géptan. Bp., 1930.
  • Hydrogépek üzemtana és szerkezettana. Bp., 1932, 1934, 1936, I–III. köt.
  • Gépészeti zsebkönyv. Bp., 1937, I-II. köt.
  • Áramlástan. Bp., 1942.
  • A gépek üzemtana. Bp.: Mérnöki Továbbképző Int., 1944.
  • Gyakorlati áramlástan. Bp., 1951.
  • Gépészeti lengéstan Bp., 1952.
  • Vízgépkutatás korszerű feladatai. Bp.: Mérnöki Továbbképző Int., 1953.
  • Anyagszállítás légáramban. Bp.: Mérnöki Továbbképző Int., 1953.
  • Gépészeti kézikönyv. Bp., 1954.

Fontosabb szabadalmai, találmányai, tervezői és szakértői munkái:

  • Községek, lakó- és bányatelepek, középületek villamos világítási és erőátviteli berendezései. 1909–1930.
  • Elektromos ellenállás. Szabadalom Társszerzővel. 1911.
  • A jánosházai malom gépháza és a község villamos áram szolgáltató berendezése. 1914.
  • Sümeg és Csabrendek erőműve és 3 kV-os villamos hálózata. 1921.
  • Az abszolút sebességmérő és regisztráló kilométermérő műszer. Szabadalom. 1921.
  • Hajdúszoboszló földgázüzemű villamos erőműve, a város és az egész járás vezetékhálózata. Tervezés. 1926.
  • A diósgyőr-vasgyári 30 t-s öntőműhelybeli futódaru tervezése. 1928.
  • Vízemelő kos. Szabadalom társszerzővel. 1943–47.
  • Nagy vízmennyiségek mérőmódszereinek kidolgozása. 1951.
  • Szárítóberendezés vizsgálata. 1952.
  • Víz alatti nyomásmérő-előtét. 1955.
  • Vízágyú. Tatabányai Szénbányászati Tröszt. 1956.