Pattantyús-Ábrahám Tamás (1934-2022)

Nehezen jönnek a szavak ilyenkor... Búcsúszó "helyett" Hatos Hajnalka igazgató asszony levele, amelyben a kollégákat tájékoztatta a szomorú eseményről:

 

"Kedves Kollégák,

iskolánkon sajnos ismét lobog a fekete zászló. Túl sok a veszteség, fájdalmas a tudat, minden elmúlik egyszer. Sokan, kiket szerettünk, tiszteltünk távoznak.

Tegnap kaptam a szomorú hírt, hogy Pattantyús-Ábrahám Tamás (1934-2022) - névadónk unokaöccse - örökre elaludt.

"Mind utazók vagyunk... összekapaszkodunk azokkal, akikkel a szívünk, s nem a kezünk köt össze, és reménykedünk, hogy oda érünk, ahová szeretnénk. És az út végén jövünk rá, hogy mind közül csak az számít, hogy tudtunk-e valamit adni magunkból, amitől az útitársunk több lett? Szebb és könnyebb lett-e az út a jelenlétünktől?" (Robert Lawson)

Bizton állíthatom, hogy a mi közös utunk szebb, több és könnyebb volt együtt.

Kedvessége, figyelmessége, atyai törődése, jó humora örökre velünk marad.

Hálás vagyok, hogy megismertem, ahogy azért is, mert többször volt szerencsém vele személyesen találkozni. Köszönöm, hogy mindig támogatott, segített minket, névadónk szellemiségében. Fontos volt számára az ifjúság nevelése, oktatása. Alapítványunk mecénásaként hosszú éveken át segítette mindennapjainkat. Büszke volt az iskolára, a közösségünkre, a nagy családra, melynek örömmel volt aktív tagja, ha nálunk járt. Életszemlélete, hogy a munka lehet hobbi, szórakozás, így öröm, fontos útravaló mindannyiunknak! Egész életét meghatározta az emberek szeretete és a munka szeretete. Még 74 évesen aktívan dolgozott, majd önkéntes munkát vállalt a veterán kórházban. Élete példa lehet mindenkinek!

„Akiket szeretünk és elvesztettünk, már nincsenek ott, ahol voltak, de ott vannak, ahol mi vagyunk.” (Szent Ágoston)
 

Emlékét őrizzük!